KEGLOVICH LÁSZLÓ

Fiatalságának legszebb évei az ETO-hoz kötik[1]

Keglovich László Sopronban született. A Széchenyi István Gimnázium jó képességű tanulójaként több sportág iránt is komoly érdeklődést mutatott. Különösen az atlétika, a torna és a labdarúgás állt közel hozzá. Középiskolai testnevelő tanára, Krasznai Ferenc nagy hatással volt sportpályafutásának alakulására. 16 éves korában távolugrásban országos második helyezést szerzett. Elhatározta, hogy testnevelő tanár lesz, a TF-re készült.

Már középiskolás korától a SOTEX csapatának labdarúgója volt, és a megyei bajnokságban játszott. Később az SVSE (Soproni Vasutas Sportegylet) labdarúgója lett. Teljesítményére a labdarúgó szakma felfigyelt, és 1958-ban a Győri Vasas ETO egyesülete igazolta le. Ez egy időre eltérítette eredeti elképzeléséről, hisz sok más neves játékos mellett NB I-es labdarúgóként játszhatott Bozsik József, Budai II, Tichi Lajos, Bundzsák Ferenc, Kotász Antal, Mészöly Kálmán, de Buzánszky Jenő ellen is.

Ebben az időszakban volt ifjúsági- és utánpótlás válogatott, B válogatott, Budapest válogatott és többször magyar válogatott is. 312 bajnoki mérkőzésen játszott, szerepelt a Győri Vasas ETO első aranycsapatában, amellyel 1963-ban megnyerték a magyar bajnokságot. Balszélső majd jobbhátvéd posztján jeleskedett, ezeken a helyeken 28 gólt is szerzett. Szerepelt több UEFA tornán, háromszor nyert Magyar Népköztársasági Kupát.  22 nemzetközi kupameccs részese volt. Csapatával az 1964-65. bajnoki évben a Bajnokok Európa Kupájában (BEK) a Leipzig, a Lokomotív Szófia, a holland DWS Amszterdam legyőzése után a Benfica csapatával Budapesten vívták az elődöntőt. Ebben az időszakban edzője az aranycsapat kiváló játékosa, olimpiai bajnoka, Hidegkúti Nándor volt, akitől nagyon sokat tanult, pozitív emberi és szakmai hatásait a későbbi években tanári, edzői és sportvezetői munkájában kamatoztatta.

1967-ig a Közép-európai Kupa (KEK) küzdelmei során olyan csapatokat hoztak Győrbe, mint a Fiorentina, a Sporting Braga, a Standard Liege, az Apollon Limassol majd az AC Milan. 1968-ban a magyar olimpiai válogatott tagjaként részt vett a mexikói olimpián, és olimpiai bajnokságot nyert.

1969-ben, az ETO kiesett az NB I-ből. Ezután „Keglovichot” – ahogy Győrben emlegették – többször hívták nagy budapesti csapatokhoz is, de ő Győrt választotta.  1973. évi visszavonulása után sikeres edzői munkát végzett az ETO ifjúsági csapatánál. 1995-től rövid ideig a Győri ETO FC klubigazgatója, majd elnökhelyettese volt, és az NB I-es csapat edzői feladatait is ellátta.

Sportsikerei alatt is dolgozott a Magyar Vagon- és Gépgyárban. Mivel munkájához műszaki végzettség kellett, a civil életre készülve elvégezte a Jedlik Ányos Gépipari Technikumot. Közben labdarúgó szakedzői oklevelet kapott a Magyar Testnevelési Főiskolán. Tanulmányait tovább folytatta, és középiskolai testnevelő diplomát is szerzett.

1978-tól a győri sporttagozatos Bercsényi Miklós Szakközépiskola és Gimnázium testnevelő tanára. Kiváló közösségbe került, sokat tanult kollégáitól különösen Tóth Bélától és Vén Lajostól. A labdarúgó csapat edzőjeként diákjaival hétszer nyertek országos középiskolás labdarúgó bajnokságot. Tanítványai közül többen – pl. Stark Péter, Fehér Miklós, Turbék István, Somogyi József és mások magyar válogatott tagok lettek.

Szerény közvetlen személyisége, emberi kapcsolatai, pozitív kisugárzása, segítőkészsége, a kortárs sport iránti érdeklődése, aktív részvétele ma is kiváltják a jelen és korábbi sportolók valamint a győri polgárok tiszteletét. Külön kiemelendő Győr város sportéletének fejlődését, gyarapodást szolgáló közéleti szerepe.

Keglovich László életútját megbecsülés és tisztelet övezi Győrött. 2014. március 14-én lett Győr Város Díszpolgára. Büszke arra, hogy sok kitüntetése mellet 2012. május 31-én klubtársaival, Orbán Árpáddal és Palotai Károllyal együtt a Győri Sportlegendák Klubja tagjai sorába választotta. Életútja, pedagógiai pályafutása, családi élete, sportszerű életvitele példamutató, mintaértékű a mai ifjúság számára is.

Győri Sportlegendák körében

(2009. november 19.)

[1] Győri Sportlegendák mesélnek I. kötet. Győr megyei Jogú Város Sportigazgatósága, 2008. 9. p.