ORBÁN ÁRPÁD

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Győrnek az ETO azt jelentette, amit Magyarországnak a nemzeti tizenegy”[1]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1938. március 14-én született Győrben. Általános iskoláit Győr-Révfaluban, a Tulipános Iskolában végzete. Itt a röplabda volt a legnépszerűbb sportág. Tanárai szerették volna, ha ő is a röplabdasportot választja, ő azonban a labdarúgást preferálta. A régi Postás-pályán rúgták a bőrt társaival. 1954-ben a Postás Sportegyesület igazolt labdarúgója lett. 1957-ben tagja volt az országos ifjúsági bajnokságot nyert Postás csapatnak. Magas, ügyes, jó felépítésű fiatalember volt. Játékára az Vasas ETO vezetése is felfigyelt, így 1959-ben már az ETO labdarúgójaként ismerték. Tagja volt az ETO 1963-ban bajnokságot nyert csapatának is. Részese volt a BEK és az UEFA-kupákon elért sikereknek.

 

Kemény, de sportszerű játékos volt. Hátsó védőként csapatában irányító szerepet töltött be. Élete egyik nagy élménye volt a Közép-európai Kupán a Fiorentina elleni mérkőzés. Ezen ő lőtte a győztes gólt, így a kupában az ETO tovább jutott. „Jegenye” – ahogy a szurkolók becézték – nagyon népszerű volt a szurkolók körében. Az ETO győztes nemzetközi mérkőzései után nagy tömegek várták a csapat tagjait az állomáson vagy a Városháza előtti téren. Tagja volt a magyar „B” válogatottnak, néhány alkalommal a magyar „A” válogatott keretének edzéseire is meghívták.

 

Legnagyobb szakmai sikerének tartotta, hogy a magyar olimpiai labdarúgó csapat tagjakét 1964-ben Tokioban olimpiai bajnokságot nyert. Edzői közül Szusza Ferencre, Hidegkúti Nándorra és az olimpiai csapatot irányító dr. Lakat Károlyra, a „Tanár Úrra” emlékezett nagy szeretettel.

 

Az 1972. évi müncheni olimpia előtt emlékezetesen nagy esőben a Fehérvári hídtól a Városházáig Orbán vitte az olimpiai lángot a nagyszámú győri lakos sorfala között.

 

Sikeres labdarúgó pályafutását 1972-ben fejezte be, majd szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1985 és 1990 között edzőként dolgozott az ETO serdülő csapatánál. A Győri Vagongyárban, a Közúti Jármű gyáregységben üzemeltetési vezetőként dolgozott. Másfél év múlva az új ETO stadionüzemeltetési vezetője lett. Közeli résztvevője volt az 1980-as évek ETO-sikereinek a Verebes korszakban.

 

Eredményes sportolói tevékenységéért számos nagy kitüntetésben részesült.

 

Köztiszteletben álló ember volt. Ha végigment a Baross úton, sokan több beceneve közül egyikkel szólították: „Szivar, Jegenye, Hosszú Puska”. Lánya, Orbán Csilla sokszoros magyar válogatott kézilabdázóként volt ismert, Spanyolországban telepedett le.

 

Rövid betegség után 2008. május 30-án hunyt el Győrött. Sportbarátai, csapattársai nagy részvét mellett búcsúztatták a Győr-révfalusi temetőben.

 

 

 

 

 

 

 

Győri Sportlegendák és városvezetők körében

(Győr, 2007. december 14.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


[1] Győri Sportlegendák mesélnek I. kötet. Győr megyei Jogú Város Sportigazgatósága, 2008. 43. p.

 

 

 

 

 

Vissza
Fel
Normál